A sors keze Kárpátalján

„Szív- és lélekérinto versek. Ezek a költemények nem csupán versek nekünk, kárpátaljai magyar embereknek, hanem a létünk, hiszen benne élünk. A részei vagyunk Ibolya néni gondolatainak. Benne van a hitvallásunk, hazaszeretetünk, reményünk, a múltunk, a jelenünk és bizony a jövonk is. E csodálatos gondolatokon keresztül nemcsak a szerzo enged betekintést az életébe, hanem vidékünk is feltárulkozik, de legfoképp a hármashatár, és a „két falu” mókás, és ugyanakkor szomorú összefonódásai. Emlékszem, úgy tíz éve történt, hogy szülofalumba tartva, a határátkelo „innenso” oldalánál állt Ibolya néni, épp haza tartott. Pestrol jött. Stoppolt. Felvettem, és az út nagy részén szinte csak o mesélt. Elmondta milyen nehéz a nagyvárosban, de ott közelebb van a két lányához és unokájához, akiket annyira szeret. Itthon üres a ház, jön megnézni, hogy minden rendben van-e, és nyugodt szívvel vissza térne, ismét. Akkor azt gondoltam mosolyogva magamban, hogy Ibolya néniben egy költo veszett el. Bocsánat, egy költo él! És lám...”

Samók Attila Beregszász

„A versek hallatán kicsit közelebb kerülünk Kárpátaljához, az ott élo emberekhez, akik oly sok mindenen mentek keresztül. Elszenvedték az I., II. világháborút, a Szovjet szférát, de mindezek ellenére Isten megtartotta oket. Sokan csomagoltak, és elmentek az anyaországba vagy távolabb Kárpátaljától, így született meg ez az elbeszélo költemény is, amely segít megérteni Kárpátalján maradt magyar testvéreink életét. Mindig is lesz honvágyunk oda, ahonnan jöttünk, ahol születtünk, ahol felneveltek szüleink, ahol barátaink, testvéreink maradtak, és ez így van rendjén. Mindenkinek ajánlani tudom az elbeszélo költeményt, melynek a címe magáért beszél: A sors keze Kárpátalján.”

Komáromi Zsolt Beregszász